Advaita jóga – a felismerés útja

A jógát legtöbbször igázásnak, esetleg az Egység elérésének fordítják, ezzel a tudatos döntés, az akaraterő fontosságát hangsúlyozva – ezt nevezzük szatvikus útnak, a tökéletesedés felé vezető gyakorlás, erőfeszítés útjának.

Azonban értelmezhetjük a jóga kifejezést úgy, mint Egy, vagy Egység. Ezzel ahhoz az alapgondolathoz térünk vissza, amely szinte minden óind filozófiai és vallási rendszer kiindulópontja, miszerint az Átman és a Bráman azonos, azaz a személyes lélek és az Abszolútum nem különböznek. Ebbe az irányba mutatnak az olyan mahavákják (nagy igazságok), mint a Szóham (Én vagyok Ő), vagy a Tat tvam aszi (Az te vagy), de akár az Aum mantra is, amit értelmezhetnénk úgy is, mint Minden, vagy Mindenség.

Ez a megközelítés alapjaiban változtatja meg a jógához, mint spirituális úthoz való hozzállást. Amennyiben a kiindulásunk az, hogy minden Egy, tehát a különbözőség tapasztalata téves, úgy a gyakorlás célja nem az építkezés, a fokozatos tökéletesedés, hanem éppen a lebontás, a téves nézetektől, koncepcióktól való megszabadulás. Ez a mája, a káprázat tanításának lényege. A fokozatos fejlődés a káprázat része, így nem vezethet közelebb a Felismeréshez. A Szabadság annak felismerése, hogy az Én azonos az Abszolúttal, és soha nem is volt elválasztva, hiszen az Abszolútumban nem lehetséges a szétválasztottság. És ez már maga az advaita védánta, a nem-kettősség tanítása.

A fentiek fényében a jóga célja így annak kutatása, hogy mi az a téves elképzelés, ami ebben a pillanatban előttem van, és létrehozza az elkülönülés illúzióját. Amennyiben Patandzsali Jógaszútráit ebből a szemszögből olvassuk, úgy az első rész, a Szamádhi Páda tökéletes advaita tanítás:

atha yogánu ásanam (I 1.)
Következzék a jóga kifejtése.

yoga chitta-vrtti nirodhah (I 2.)
Az Egységben tartózkodunk, amikor a tudati folyamatok nem jelennek meg.

tadá drastuh svarupe vasthánam (I 3.)
Ekkor a Látó önmagában ragyog.

vrtti-sárúpyam itaratra (I 4.)
Máskor a tudati folyamatok alakját veszi fel.

Ez természetesen csak egy a lehetséges értelmezések közül, ezért nevezzük advaita jógának, a felismerés útjának. Minden eszköz, amit a jóga használ, csupán azt hivatott célozni, hogy a jelen tévképzetet eltávolíthassuk, így megteremtve a lehetőséget az azonnali és végső felismerésre. Nincs szó fejlődésről, de még tisztulásról sem – a káprázat vagy fennáll, vagy nem, nincsenek fokozatok. Aki azt álmodja, hogy éppen ébredezik, az még mindig az álom világában tartózkodik, nem került közelebb a felébredéshez.

Szombat esti beszélgetések az advaitáról»

Advaita Jógaközpont                  Ganga                Filozófiánk                  Jógaoktató képzés                 Advaita Védánta