A himalája hatha jóga foglalkozások felépítése
A hatha jógát a finom energiák irányításaként, illetve a „szoláris és lunáris (Nap- és Hold-) energiák kiegyensúlyozásaként“ határozzák meg. A himalájai típusú ászanagyakorlásban kisebb hangsúlyt fektetünk a testhelyzetre, és többet arra, hogy mi történik belül, valamint arra, hogy a pránatest miképpen fejezi ki magát. Az elméből kifele mozgó finom megfigyelésekkel dolgozunk, és egyfajta tiszteletteljes gyöngédséggel, amely a test passzív részeinek ellazításában, valamint az összpontosítás és a légzés segítségével a feszült részekbe való prána-áramoltatásban jelenik meg. A hatha jóga, amint azt Swami Veda tanítja, „egy folytonosság, egy összefüggő egész“ is, mely magába foglalja a Rádzsa jóga összes „anga“-ját - tagját, különösképp az Ahimszát (nem ártás elve).
A hatha jóga tanításában arra helyezzük a hangsúlyt, hogy integrált gyakorlás részeként oktassuk, amely a következőkből áll:
- összpontosítás, - relaxáció, - megfelelő légzés és légzés-tudatosság, - az izület– és mirigygyakorlatokból összeállított nyújtó sorozatok, - ászanák és a különböző testhelyzetek további elmélyítése, - a finom-test relaxációja, - pránajáma és meditáció
Swami Veda a testhelyzetek tökéletesítéséről a következőket mondta:
„A jógában nem az az első lépés, hogy az orroddal megérintsd a térded. Egy cirkuszi bohóc hátulról is megtudja ezt csinálni. Az ászanagyakorlás során sokan mindenféle irányban mozgatják a kezüket, lábukat, de anélkül, hogy megfigyelnék, mit tesznek. Azonban, ha a légzéssel együtt (a lélegzet lassú ritmusában) mozgatjuk végtagjainkat, teljes ellazult figyelemmel kísérve a karokban, kezekben érzékelhető energiáramlást, akkor egy testhelyzet ászanává válik. Enélkül az ellazult figyelem nélkül nem ászana. Folyamatosan és egyenletesen áramlónak kell lennie. Hivatkozhatunk Patanjalira (YS 2.47): „ Ha ellazultan végzik, akkor jógapozíció, ha nem ellazultan, akkor nem jógapozíció.“
|
|
