Azért fordultam néhány éve a jóga felé, mert úgy éreztem, hogy az életem válságba került, és kerestem a lehetséges kiutakat. Gyorsan „rákaptam” a jógázásra, akkor még nem gyakoroltam a fejállást, de ennek ellenére mégis minden rövid időn belül a fejetetejére állt. Ez igen fontos lépés volt, hiszen ekkor kezdődött számomra egy csodálatos, bár korántsem könnyű utazás, önmagamba, önmagam által. Azt gondolom, hogy ennél fontosabb dolog nem történt velem, és mindez még csak a kezdet. A jógázást Németh Gergelynél és Juhász Saroltánál kezdtem, majd később találkoztam Mezősi Annával, aki elvezetett a himalájai tradícióhoz. Ez a találkozás új távlatokat nyitott számomra, és a jóga egyetlen fénylő pontból egy egész horizonttá bővült. Nagy örömmel és lelkesedéssel osztom meg másokkal is a tapasztalataimat, és azokat az ismereteket, amelyeket tanáraink nagy-nagy szeretettel osztanak meg velünk.
Jelenleg a Himalájai Tradíció 3 éves oktatóképzésén veszek részt, a tradíció fantasztikus tanárai: Swami Ritavan, Stoma Parker, Ashutosh Sharma és Szvámi Nitya szeretetteljes kísérése mellett. A tradíció életét közvetlenül megtapasztalhattam a 2011 februárjában tartott Jóga Nidra konferencián Rishikesh-ben, ahol személyes mantrabeavatást kaphattam.
Kapcsolatomat a tradícióval leginkább egy álmommal tudom leírni: Egy világos teremben voltam, körben ablakokkal, amin át távolba, a zöldbe lehetett látni. A teremben élő vastag fatörzsek, hatalmasak. Nem látszott a gyökerük és a lombjuk, de valahol eredtek és valahová nőttek tovább. El is csodálkoztam, milyen hatalmasak lehetnek, ha itt a tetőtérben van a törzsük egy része. Arra gondoltam, hogy jógázás közben majd meg lehet ölelni a fatörzseket. Gyönyörű volt. |
