Meditáció      vissza az órarendhez››

1. Mi a meditáció? 2. Előkészületek 3. A testtartás 4. A légzés 5. A test és az elme ellazítása 6. Rávezető gyakorlatok 7. A meditáció

1. Mi a meditáció?

Patandzsali meghatározása a jógáról: "Jóga csitta vritti niródha"

Jóga: egyesülés, egység, összeolvadás, összefonódás
Csitta: a tudati tartalmak, vagy azok tárhelye
Vritti: perdület, rezgés, folyamat
Niródha: nem-felbukkanás, a teremtés hiánya

Szabadfordításban: Az egység elérése a tudati folyamatok felbukkanása előtti állapot. Ez a paradox kijelentés természetesen sokféleképp értelmezhető és sok kérdést felvet. Nevezhetjük-e tudatállapotnak a tudat teljes hiányát? Beszélhetünk-e létezésről mozgás - és így az idő észlelhetősége - nélkül? Mi történik, amikor maga a meditáló személy, az észlelő sem jelenik már meg?

Ezekre a kérdésekre nincsen válasz. A meditáció nem fér bele a racionális, ok-okozati gondolkodás keretei közé. Célja épp az elme meghaladása, az általunk megismerhető egyetlen valóság alapjainak megkérdőjelezése. A megszabadulás nem misztikus és csak kevesek által, kemény munkával elérhető állapot. A szabadság saját személyünk folytonosságának és függetlenségének illúzióként való felismeréséből születik, illetve annak megértése, hogy a tapasztalati világ nem egy objektív és rajtunk kívül létező dolog, hanem csupán gondolatok és az ezekből szőtt történetek megjelenésének egy formája - épp, mint az álom. A meditáció kézen fogja a gyakorlót, aki elmerült az érzékszervi benyomások és az ezekből születő gondolatok áradásában, és megmutatja, hogy nincs ott semmi.

A meditációban megtapasztalhatjuk a központ nélküli létezés evidenciáját, amely nem hasonlítható semmilyen élményhez, mivel éppen a tapasztalás folyamata szűnik meg. Ez az "állapot" három tulajdonsággal rendelkezik:

Szat - tiszta létezés
Csit - tiszta tudatosság
Ánanda - a legmagasabb rendű öröm

Így tehát a meditácóban elérhető legtisztább tudatállapot leírhatjuk a így is: A létezés örömére való tudatosság. Valójában nem az elme működéséről van szó, hanem a tudat természetes állapotáról, amely feltételek nélküli és nem időbe vetett. Ez még nem a végső szabadság, hiszen a meditáció létrejön, majd elmúlik, az elme látensen megmarad és mindig újra felbukkan. A meditáció célja nem egy gondolatok nélküli állapotban való örök idejű megmaradás, hanem a tudati folyamatok tökéletes megértése, illetve ezek illuzórikus mivoltának meglátása. A szamádi, a jóga végső célja egy olyan meditatív tudat megszületése, amelyben éppúgy tere van a tapasztalati világot megteremtő gondolatfolyamnak, mint az "én" élményének, de ezek valóságként való elfogadása és az azonosulás létrejötte nélkül.

2. Előkészületek

Minél járatosabb valaki a meditációban, annál kevésbé zavarják a körülmények, hiszen éber tudata egyre kevésbé különbözik a meditatív tudattól. Eleinte azonban hasznos, ha nyugodt, csendes és tiszta helyet választunk, ahol zavartalanul mélyedhetünk belső világunkba. Meditáció előtt jó, ha megtisztítjuk a helyiséget, de közben már ne használjunk zenét, füstölőt, mivel ezek az erős érzkészervi benyomások nehezítik a befelé fordulást. Ne együnk és igyunk közvetlenül a meditáció előtt, viszont egy rövid, könnyű testmozgás jó hatású.

Meditációra legalkalmasabbak a kora hajnali órák, de a gyakorlott meditáló bármikor és bármilyen körülmények közt képes elérni a legmélyebb meditatív tudatállapotot - a hagypmányok szerint akár három mély légzés alatt is.

3. A helyes testtartás

A test felkészítése a hosszú mozdulatlanságra a fizikai gyakorlatozás feladata. A tartásjavító gyakorlatok segítségével megtanulhatjuk könnyedén, erőfeszítésmentesen egyenesen tartani a gerincet, viszont ezek nélkül elkerülhetetlen, hogy az erős fájdalmak a hát, a nyak vagy a vállak izomzatában megzavarják a koncentrációt.

A fő cél a testtartás kiválasztásában, hogy a lehető legstabilabb és legkevesebb izommunkát igénylő pozíciót vegyük fel, amelyben a hát függőleges és egyenes. Ezt elérhetjük széken ülve vagy sarokülésben is, de legtöbben a kersztezett lábú ülést használják. A szukhászana, azaz a "kényelmes tartás" a jóga talán legfontosabb pozíciója:

Szukhászana
A keresztezett lábak stabilizálják a medencét, amely kicsit előrebillentve biztosítja a deréktáj természetes görbületét és a törzs egyensúlyát. A bal lábszár a talajon fekszik, a jobb lábfej pedig a bal lábszáron. A térdek stabilan a talajon, a medence a talajjal párhuzamos. A legtöbb embernek szüksége van egy párnára, amely megemeli a medencét, és így segít a csípő ellazításában. A karok a test mellett lazán lógnak, a kézfej a combon támaszkodik. A felfelé fordított tenyerek segítik a vállak és a mellkas nyitását, ezen felül nyitottságot, befogadókészséget tükröznek. A tenyerek lehetnek nyitva, vagy használhatunk különböző mudrákat, kéztartásokat. A mellkas kissé megemelve, a vállak süllyednek hátra és lefelé. Az áll finoman hátrahúzva, a nyak hosszú és puha. A homlok, a szem és az állkapocs lazák, az egész test nyugodt, feszültségmentes és mozdulatlan. Az ászana akkor éri el célját, ha kényelmes és stabil.

4. A légzés

A légzésnek közvetlen hatása van a test és az elme minden működésére, ezért alapvető feladat a helyes légzés elsajátítása mind az egészség eléréséhez, mind a meditáció gyakorlásához.

A pránájámá nem csupán a légzés ellenőrzését szolgálja, de segítségével megtanulhatjuk használni a légzőizmokat, valamint a természetes légzést a helyes irányba terelni. A meditációhoz a legkisebb energiát használó, de a legnagyobb légcserét biztosító rekeszizom légzés a legmegfelelőbb, amelynek előnyei közé tartozik, hogy a legkisebb mellkasi mozgással jár, ugyanakkor oldja a feszültségeket, segíti a relaxált, elmélyült tudatállapot létrejöttét. A hátsó lengőbordák finom mozgása elegendő, hogy a hátrafelé kiboltosuló tüdőben a megfelelő légáramlást biztosítsuk, míg a test többi része teljesen mozdulatlan maradhat.

A légzés mindig legyen mély, egyenletes és nyugodt. Engedd magad bele hosszan a kilégzésbe, majd hagyd megtörténni a belégzést. A légzés legyen folyamatos, a belégzés finoman forduljon át a kilégzésbe és fordítva. Mindenfajta szünet, légzésvisszatartás (kumbakka) teret enged a gondolatok áramlásának és így megzavarja a meditációt. (Ez alól kivétel az úgynevezett "ötödik légzés", a turíjá állapota, amely se nem belégzés, se nem kilégzés, nem benttartás és nem kinttartás. Mély meditációban jön létre, amikor a légzés folyamata - és ezzel minden fiziológiai és mentális folyamat - egy időre megáll, pihen, szünetel.)

Ha már beállt a helyes légzés, egyetlen dolgod, hogy engedd szabadon áramolni a levegőt, távolíts el minden akadályt, feszültséget az útjából, majd engedd el ennek a figyelését is.

5. A test és az elme ellazítása

A vezetett relaxáció, a különböző koncentrációs gyakorlatok, vagy a tantrikus alapokra épülő Jóga Nidrá mélyrelaxáció segítségével megtanuljuk tudatosan, szisztematikusan ellazítani, feszültségmentessé tenni az izmokat éppúgy, mint az idegrendszert és az energetikai folyamatokat.

A helyes testhelyzet felvétele és a légzés beállítása után a meditációra való felkészülés fontos lépcsője a test módszeres ellazítása, a sitili káraná. A lábfejektől haladunk felfelé, és anélkül, hogy megmozdítanánk, csupán a figyelmünkkel ellazítjuk az egyes testrészeket. Végül a homlok, a szemek és az állkapocs ellazításával érjük el a feszültségmentes, relaxált állapotot fizikai és mentális síkon egyaránt.

6. Rávezető gyakorlatok

Számtalan kifejezetten a meditációra felkészítő jógikus gyakorlat létezik, amely segít az elme elcsendesítésében és összpontosításában. Ezek gyakorlása sokat segíthet addig, amíg az elme aktivitása túl erős és zavarja a meditációt, azonban nem feltétele a meditatív tudat létrejöttének, hiszen az a tudat eredeti állapota, és mindig ott húzódik az elme aktivitása mögött.

- Mantra: Egy szó, mondat vagy rövid szöveg recsitatív ismétlése. A monotonitás megnyugtatja az elmét és egy szűk területre koncentrálja. A mantra legtöbbször egy szanszkrit kifejezés vagy szöveg, amelynek rezgése különleges hatásokat vált ki. A legismertebb mantrák közé tartoznak az Óm, a Szóham és a Gayatri, de számtalan szent szó vagy szútraidézetet használnak mantraként.

- Dzsapa: A mantra számolására egy 108 szemből álló rózsafüzért vagy nyakláncot pergetünk az ujjak közt - sok jógatradícióban olykor napi több tízezer ismétlést is vállalnak az elhivatott gyakorlók. (szádana: spirituális gyakorlatok végzésére vonatkozó vállalás, elhatározás)

- Brámárí: A zümmögő légzés egy egyszerű, ám igen hatékony módja a folytonosan visszatérő gondolatok gyors megállításának, illetve az elme lecsitításának: mély belégzés után a homlokközpontra (adzsná csakra) koncentrálva az M hangot zengetjük (némi gyakorlással a belégzés folyamán is zengethetjük az M hangot).

- Mudra: Kéz- és testtartások, amelyek befolyásolják az energetikai áramlásokat, így az elme működését is. Meditációhoz leggyakrabban a csin mudrát használjuk: a hüvejk- és a mutatóujjat finoman összeérintjük, míg a többi három ujj lazán kinyújtva enyhén lefelé mutat.

- Koncentrációs gyakorlatok: Az elme egy pontra való fókuszálásának leggyorsabb módja az egy dologra való koncentrálás - ez lehet a nyelvhegy, egy csakra, az orrlyukak előtti tér, vagy akár nyitott szemmel valamely tárgyra való összpontosítás (ilyen a trátaka krija, a gyertyalángra való koncentrálás, amely a szemek és az elme tisztítását szolgálja).

- Légzésfigyelés: Szinte minden tradíció használja a légzésfigyelést, mint a meditáció létrejötte előtti utolsó koncentrációs gyakorlatot.

7. A meditáció

Az előkészületek megtétele után már nem sok dolgunk maradt: a meditációt nem lehet végezni, akaratlagosan előidézni, hiszen természetes, eredeti állapota a tudatnak. Amint elérted a feszültségmentes, relaxált állapotot, el kell engedned mindenfajta kontrollt és törekvést. Várd meg, amíg a gondolatok áramlása lassan abbamarad, anélkül, hogy törekednél a megállításukra - pusztán azáltal, hogy nem engeded magad belevonódni a gondolati láncokba, észre veheted, hogy ezek létrejötte is törekvés eredménye, és csupán az elme erős megszokása miatt folytotatódik a megjelenésük.

Tudatosítsd magadban, hogy amíg cselekvőként vagy megfigyelőként jelen vagy, az még nem meditáció: a légzés figyelése koncentrációs gyakorlat, a gondolatok szabad áramlásának figyelése kontemplációs gyakorlat, a tudatos ellazítás relaxációs gyakorlat. A meditáció mindezeken túl van, vagy méginkább az elme első mozdulása előtt.

Add át magad a tiszta, feltételek nélküli létezés örömének, anélkül, hogy felvennéd a megfigyelő szerepét, és időzz ebben az állapotban.